Hogyan kapcsolódik össze az etetés a szeretet megnyilvánulásával?
Tudom, hogy ez egy megosztó poszt lesz, már csak azért is, mert tudatalatti mintáinkat is érinti, ezért nehéz a felismerés. A téma sebeket téphet fel, és tudatosságot igényel. A szokásosnál kicsit terjedelmesebb is lesz, mert szeretnék rávilágítani a bennünk zajló folyamatokra.
Senkit sem szeretnék bántani a témával. Aki ebben máshol tart, annak oka van, de talán mégis lehet figyelemfelhívó hatása, hogy megírtam.
Csapjunk is bele!
A magyar nyelv csodálatosan kifejező. Ha a szavakat vizsgálom; gyűl- ölet, szer- etet.
Egyértelmű, ha sok harag összegyűlik, akkor azt ártalmas. Ellenben ha szeretet van, az etet, éltet, feltölt.
Nézzük meg, hogy az élet kezdetén egy babának mik is a legfőbb igényei?
Hogy legyen felvéve, karban, testközelben, legyen hozzá szólva, legyen tisztába téve, legyen etetve.
Valahonnan innen is ered az etetve szeretni fogalma.
Életünk kezdetén legelőször úgy jelenik meg az evés és szeretet kapcsolata, hogy az anya és az anyatej, vagy táplálék kezdetben különválaszthatatlan egymástól. Ez kapcsolódik össze az anya- szeretet- étel hármas szimbolikájává.
A képzőművészetben gyakran ábrázolak gyermekét szoptató anyát, ami az anyaság és szeretet szimbolumát jelenti.
Egy anya nehezen éli meg, ahogy egy apa is, ha a gyermek nem eszik, megérintődnek vele olyan témák, mint az életben tartás, elutasítás, egyáltalán szülői kompetencia. De általában nem ilyesmiről van szó, főleg nagyobb gyermek, vagy szerettünk, egyéb csaladtagok és kedvencek esetén.
Következő gondolatébresztőnek hoztam Aranyosi Ervin egyik versét; Szeretettel etetve.
„Amíg nekem van mit enni,
addig te sem éhezel.
Ha megnövök, én mellettem
egyszer nagy cica leszel.
Szemeidben ott a hála,
és ez nekem jól esik.
Ha rád nézek, a kis szívem
szeretettel megtelik”
Amíg az etetés a napi igények kielégítéséről szól, az életben maradásról, jóllétről, addig teljesen rendben van, gondoskodást takar. A probléma ott kezdődik, ahol már megjelenik- gyakran tudat alatt- az önzőség. Amikor azért etetlek, mert NEKEM az jó érzés, tök mindegy, hogy neked szükséged van- e rá, éhes vagy- e, jót teszek- e veled.” Egyél, mert én főztem. Egyél, mert miattad csináltam…”és itt bejönnek a képbe a családi mintáink, érzelmek, jutalmazás témája is. Csomó nem tudatosan zajló folyamat kapcsolhat be.
Szükség van arra, hogy megnézzem, hogy miért etetésen keresztül szeretném kifejezni a szeretetem. Egyáltalán róla, vagy rólam szól- e?
Arról is érdemes szót ejteni, hogy az evés egy fontos társasági érintkezési forma, amihez emlékek, érzések fűződnek.
Most pedig kanyarodjunk vissza a kutyákra. A kutyámnak jó, hogy etetem, amíg ez a szükségleteiről, és a róla való gondoskodásról szól. Ebben benne van, hogy a napi étel mennyiségét nem lépem túl. Ha aznap tréningezni szeretnék vele jutifalattal, akkor annyival kevesebbet kap etetéskor, amennyit már megkapott a tréning alatt. Az is lehet, hogy mind tréning, séta, gyakorlás alatt kapja meg, akkor már aznap nem etetem.( ebben az esetben a jutiként adott étel feleljen meg a kutya szükségleteinek, hogy ne legyen aznapra tápanyag hiánya)
Azzal sincs baj, ha néha kap valamit ezen felül nasiként. Ott kezdődik a gond, ha a nasi folyamatos lesz. A kutyám már elhízott, de én akkor sem tudok leállni, és etetem, nasiztagom, mert úgy szereti, vagy mert én szeretem. Gyakran a gazdik észre sem veszik, vagy nem hiszik el, hogy a kutyájuk túlsúlyos. Amikor adok neki egy falatot, mert ettől érzem, hogy szeret ” szemeidben ott a hála”, ahogy a fenti versben szerepel. De ez már nem róla, hanem ez már rólam szól, és közben észre sem veszem, hogy ártok. Egy sor egészségügyi problémát lehet okozni a túletetéssel, ami rövidíti kedvencünk életét.
Hogyan tudom akkor jól szeretni a kutyám?
Ha az ő igényeire figyelek.
Szeretne enni, inni, aludni, játszani, szeretne figyelmet, foglalkozást, kapcsolódást, fajtársaival játszani, vagy csak velem lenni.
A biológiai szükségletein felül, a legfontosabb az idő, amit adni tudok, amikor jelen vagyok, és rá figyelek. Ha jobban belegondolunk az emberi kapcsolatainkban is ez az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk.
Ott van a Gary Chapman féle öt szeretetnyelv:
az elismerő szavak, a minőségi idő, a szívesség, az ajándék és a testi érintés.
Ezekkel mind ki tudjuk fejezni a szeretetünket az emberek felé, és a kutyánk felé is alkalmazhatunk többet is belőlük, de mindig fontos, hogy neki mire van igénye, szüksége. Foglalkozásra, figyelemre és időre mindenképp van, boldogabb, kiegyensúlyozottabb is lesz tőle, mint egy plusz virslitől.
Ha valóban szeretem, látom őt, tudom, hogy mit szeretne, és szem előtt tartom, hogy mi tesz jót neki.